Az Óperencián innen és túl

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.
Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:
– Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg (...)

Forrás: Arany László, Magyar népmesék
Zene: Chopin, Etüdök. Opus 10 (1, 5)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény asszony, annak volt egy igen rest leánya, aki soha semmit se lendített a ház körül, hanem csak ült a padon a ház előtt, vagy pedig a faluba sétifikált előre-hátra. Váltig ütötte-verte az anyja, de nem használt semmit. Egyszer éppen olyankor püfölte, mikor a királyfi többedmagával arra sétált, megszólítja a királyfi...

Forrás: Arany László, Magyar népmesék
Zene: Chopin, 5 mazurka. Opus 7 (1-2)

...egy aprócska domb tetején, a kerekerdő és egy gyors folyású patak között félúton volt egyszer egy házikó. Abban a házikóban élt, éldegélt a Mesemondó Lány. Nem volt ám ő mindig mesemondó, sőt az igazat megvallva lánykorában inkább hallgatta a meséket, semmint mondta volna.

Ám történt egyszer, hogy összetalálkozott egy barna szemű legénnyel, akinek pénze ugyan nem volt, de álmai annál nagyobbak, s a szeme csak úgy ragyogott ha ezekről az álmokról beszélt. Megkérdezhettek bárkit, az utolsó rőzsehordó is azt fogja mondani a faluban, hogy a szeme csak akkor ragyogott még annál is jobban, ha a Mesemondó Lányra nézett.

Találkoztak, egymásba szerettek, összeházasodtak, s hamarosan egy aprócska kislány szaladgált körülöttük a verandán. A kicsi lányt minden este dallal, mesével altatták el, s nem kellett sok idő, hogy a környékbeli gyerekek is hallgassák a meséket. Így lett a lányból asszony, és mesemondó. Gyere, ülj Te is közénk, és hallgasd a mesét...