...egy aprócska domb tetején, a kerekerdő és egy gyors folyású patak között félúton volt egyszer egy házikó. Abban a házikóban élt, éldegélt a Mesemondó Lány. Nem volt ám ő mindig mesemondó, sőt az igazat megvallva lánykorában inkább hallgatta a meséket, semmint mondta volna.
Ám történt egyszer, hogy összetalálkozott egy barna szemű legénnyel, akinek pénze ugyan nem volt, de álmai annál nagyobbak, s a szeme csak úgy ragyogott ha ezekről az álmokról beszélt. Megkérdezhettek bárkit, az utolsó rőzsehordó is azt fogja mondani a faluban, hogy a szeme csak akkor ragyogott még annál is jobban, ha a Mesemondó Lányra nézett.
Találkoztak, egymásba szerettek, összeházasodtak, s hamarosan egy aprócska kislány szaladgált körülöttük a verandán. A kicsi lányt minden este dallal, mesével altatták el, s nem kellett sok idő, hogy a környékbeli gyerekek is hallgassák a meséket. Így lett a lányból asszony, és mesemondó. Gyere, ülj Te is közénk, és hallgasd a mesét...
